Fekete tulipán

Orsolya Cseh

by Orsolya Cseh

Story

Az a hosszú, forró nyár, így emlegettük azt a pár hónapot, amikor aranysárgává változtak a mezők a Gyimesi hegyek alatt.

Hazavittél a szüleidhez két hétre. Anyád már várt minket a díszesen faragott székelykapu alatt, miközben mi a poros utcán felbukkantunk, hátunkon a csővázas hátizsákkal. Gőzölgő juhtúrós puliszkát tett elénk, amit finom, zsíros szalonnával hintett meg. Aztán apád is megjött a mezőről, a kaszát a falnak támasztotta, és miután ő is ebédelt, saját dohányt vett elő és megtömte a pipáját.

Vasárnap délután a tornácon dohányoztatok és cseresznye pálinkát ittunk, az volt a kedvenc gyümölcsöd. A szüleid megkedveltek engem, sokszor mondogatták. Majd vidám történeteket meséltek a saját gyerekkorukból. Főként apád tudott csendesen anekdotázni a hosszúra nyúlt, perzselő vasárnap délutánokon.

Azokban a hetekben bejártuk a Hargita vidékét. Hegyet másztunk, a patakban fürödtünk, vadmálnát majszoltunk a lengő fű mellett a fennsíkokon. Alkonyatkor egy vadászlesből anya medvét láttunk három kis boccsal. Suttogva, csillogó szemmel mutattad az állatokat. Hajnalban szarvasokat lestünk, ahogy vonultak a patakhoz inni.

Esténként bemutattál a gyerekkori barátaidnak, bort ittunk és pálinkát, miközben az izzó parázs felett almát és szalonnát sütöttünk. Mikor elfogyott az ételünk, megtanítottátok a vidéketek táncát, miközben a kocsmában cigány húzta a nótádat. A derekamnál fogva megforgattál, a fiúkkal a csizmaszáratokat csapkodtátok és duhajul ugráltatok.

Éjszakánként kiszöktünk a mezőre, olyan tiszta volt az ég, hogy látható volt felettünk a Tejút. Messziről hallatszott a patakmederben, ahogy a hideg víz csobogva áramlik a kövek között. A szénaboglyák tövében ölelkeztünk. Hajnalban rózsaszín párát lehelt a sötét fenyves, harmatos lett mellettünk a fű.

Amikor visszakerültünk az egyetemre, a nyári élmények lassan halványodni kezdtek. Végül késő ősszel szakítottam veled, mert akkor már mást szerettem. Onnantól soha többet nem köszöntél nekem, ha találkoztunk, felszegett fejjel, sértetten vonultál el.

Amikor ’89 decemberében kitört a cirkusz Temesváron, én már nem voltam ott. Pár nappal korábban Magyarországra szöktem. Később ismerősöktől hallottam, hogy a forradalom zűrzavaros napjain fejbe lőttek. Már nem érhetted meg, hogy lehullott a Vasfüggöny, amit te is foggal-körömmel szaggattál.

A szülőfaludban táblát állítottak az emlékedre. A forradalom hőse.

Azóta valaki minden tavasszal egy csokor fekete tulipánt helyez a kőtábla mellé.


© Orsolya Cseh 2023-09-18

Genres
Novels & Stories